Redemption - avagy levél az én egyik példaképemhez

Sziasztok!

Régen jelentkeztem. Gondoltam felbukkanok itt is, mert valljuk be, hiányzik a blogger platform illetve a még aktív közösség. Egy régen megírt levelem hoztam nektek, ami van már legalább 1 éves. Így visszaolvasva, szerintem kiírtam mindent magamból. Talán kicsit sokat is ad... 

A címre ha rá kattintotok egy dalt fog megnyitni, nekem ez segített az írásban. 

Nektek van bonyolult kapcsolatotok hozzátartozóval? 

Ha igen írjátok meg nyugodtan, azt is kivel s miért alakult ez ki. 

Jó olvasást ebben a borongós tavaszi napon. Illetve szép vasárnapot  és kitartást kívánok nektek a hét mindennapjaihoz. 

 

Redemption

Feladó: egy kétségbeesett

Címzett: Ő

 

When everyone left me for dead

You never gave up, you never quit

I remember the words you said

We can still be good again

 

Kedves címzettem!

   Az igazság az, kezdhetném a levelem azzal mennyi mindent köszönhettem neked, mennyi mindent vittél végre eddig életed során.. Milyen fontos az életed a saját és más emberek számára, de..

Kérlek hunyd be a szemed és hallgass el két percre, higgadj le két percre az összes dühödet engedd el s abban két percben idézz fel mindent… Minden rosszat, kezdve azzal a 2011-es diagnózistól, a 2019 – es diagnózisig, az összes terápiára, amik legyengítettek s engedd meg magadnak, hogy ember legyél s sírj, hibáztass bármit. Tedd meg két percig. Majd nagy levegő, s két perc bömbölés után csukd be a szemed ismét, most pedig gondolj a jó dolgodra. 

A családodra, a férjedre, a lányaidra, barátaidra az anyukádra. Azokra akik szeretnek és mindig melletted álltak s állnának, ha hagynád.

Hagyd magad embernek lenni, bevallani ha gyengébb lettél, ha félsz felfedni mindenki előtt, hiszen emberből vagy. Nem vagyunk tökéletesek, ahogy te sem. Mondunk dolgokat – s merem remélni, amiket mondtál nem gondoltad komolyan - , de ott vagyunk a másiknak. Ott voltál velem az első nagy lélegzet vételem során, az első felsírásomnál, hallgattad a könnyeket ejtett, sírva elalvásaimat, amit az első szívfájdalmam után tettem éjszakákon át. Jobban ismersz, mint néha én magam.. Mindig te voltál a példaképem arra, hogy miként tartsak ki az álmaim, elhatározásaim mellett s küzdjek azon az úton, hogy célba érjek. A kitartás példája mindig TE voltál nekem.. Most pedig feladnád?! Elűznél magad mellől mindenkit, aki szeret? Mit művelsz magaddal?! Miért teszed ezt?!

Borzasztó mérges és csalódott vagyok.. és tehetetlen. Úgy érzem a szívem mérgesen kalapál a helyén, téged leordítanálak, majd rendre intenélek, akár egy ötévest, hogy viselkedj.. de nekem jogom van ehhez?! Jogom van ahhoz, hogy az ÉLETEDRŐL döntsek? Betuszkolhatnálak a kocsiba s elvihetnélek vizsgálatokra, az intézménybe, vagy megdorgálhatlak egyáltalán? Nem fordítva kellene ennek lennie?! Fordítva ment eddig mindig.. minden fordítva történt.. Mindent megoldottunk eddig együtt, mint egy CSALÁD.

Az egészség nem állandó, folyamatosan változó „dolog”, amiért mindenkinek meg kell „küzdenie”, amit eddig mindig tettél. Az utóbbi időben viszont egyre ingerültebb, kötekedővé, hirtelen haragúvá  váltál. Hiába kérünk engedd el a felesleges vitákat, dolgokat amik ártanak neked mégsem teszed.. Azt hiszed nem foglalkozunk veled, pont ennek az ellenkezője történik.

Nem úgy mutatjuk ki azt  foglalkozunk veled, hogy körül rajongunk, de attól még fontos vagy mindannyiunk számára.

Látom rajtad, hogy zuhansz lefelé a lejtőn, minden napod egyre kilátástalanabb s talán nem látod már magad felé a jövőt. Szeretnék segíteni, hogy ne törj össze. Azért tanultam a segítség nyújtást mindent, hogy neked aki fontos nekem mindig ott legyek és segíthessek. Te voltál aki rá mutattál, mi is lehetnék és motiváltál, hogy az legyek ami most vagyok. Bár olyan a mai helyzet, amilyen sosem bánom meg, amit elkezdtem egy dolgot ki nem álhatok, ha rajtad nem tudok segíteni. Segítenék, ha mondanád mi a baj, mi fáj, mi nem jó, mi az ami bánt? Micsoda? Mondd el, beszéljük meg.

Behunyom a szemem s próbálok szép dolgokra gondolni, mély levegő beszív – kifúj..

 Szép dolgok: közös nyaralások – amiken később megannyi vicces sztorival gazdagodtunk, mik mosolyt csaltak az arcainkra - , amikor sokáig tünetmentes s boldog voltál, amikor pont ezért te váltál példaképemmé s többé nem Rihanna hangját irigyeltem – s akartam olyanná vállni, mint ő - , hanem olyan kitartó akartam lenni, mint amilyen kitartóan küzdöttél te a betegségeddel. 

Annyi dolog van, ami megnyugtatna, a madarak csicsergése tavasszal az eső utáni friss levegő illat. Annyi dolog van az ÉLETBEN, amiért ezt kellene választanod s küzdened kellene…

Próbálom összeszedni magam, békülni a helyzettel, de olyan mintha a fogamat húznák ki helyéről s még érzéstelenítésnek Lidocain-t sem kapnék. Mondják, minden rendben, pár perc és kész vagyunk, én közben zokogok, akár egy óvodás a kétségbeeséstől, félelemtől és a mellkasomat szorító fájdalomtól, de a lószart sem vagyunk kész, egy fenét nem hogy kész lennénk még most kezdődik a nagy buli, az első felvonás és hol van még az utolsó?!

Honnan tudnám mit tartogat a jövő? A sajátomat sem, a tiéd  sem, egyikünk jövőét sem tudom és nem is látom. Magunk alakítjuk, ennyit tudok / gondolok/ hiszem, és nem szeretném hogy a mélybe zuhanva tennéd meg, majd vesznél el egy sötét verembe.

Ha lehetne egyetlen egy kérésem feléd, hagyd magad embernek láttatni. Ne akarj mindig mártírként küzdeni mindenért, mindenkiért miközben magad miatt NEM akarsz már küzdeni. Merj segítséget kérni, kimondani a nem frankót. Emberből vagyunk, nekem is van gyenge pillanatom – mostanában több is - , neked is lehet.

Kívánom neked, hogy legyen minden jó az életedben, tudj újra boldog lenni önfeledten. Azt hogy ismét engedd közel magad mellé, akiknek fontos vagy (reményeim szerint ők is számodra fontosak).

  Kívánom neked, ismét lásd meg az életben a szép dolgokat, akár a kismadarak tavasz reggeli csicsergését, az éjszakai csillagos égbolt szépségét, a lányaid ölelésének szépségét, ami öleléseket sokszor nem azért adnak, mert akarnak valamit hanem azért mert VAGY nekik.

Sokszor nem is tudnád mennyire rettegtek, tartottak attól mi lesz, ha nem tudják azt kimondani neked többé: ANYA.

Kívánom neked találd meg az élet szépségét, találj ismét rá a kitartás szikrájára és küzdj tovább magad miatt s a szeretteid miatt is.

Szeretteid miatt is akik szeretnek, mindazok ellenére, hogy néha mennyire elviselhetetlenek a mindennapok…

Ne felejtsd el sose: vannak, akik szeretnek.

Lehunyom a szemem ismét egy nagy kilégzés, sötétség és elrepítenem magam oda, ahol ismét „jók leszünk”, mosolygok 3 percet – mert arra most nagy szükségem van, pont ezért nem két perc - , majd mosolygok mert próbálok  bízni abban ismét leszünk jók.

Reménykedem benne ismét leszünk jók, lesz jó még minden és nem adod fel.

xx L.

2024.04.04.