Redemption - avagy levél az én egyik példaképemhez

Sziasztok!

Régen jelentkeztem. Gondoltam felbukkanok itt is, mert valljuk be, hiányzik a blogger platform illetve a még aktív közösség. Egy régen megírt levelem hoztam nektek, ami van már legalább 1 éves. Így visszaolvasva, szerintem kiírtam mindent magamból. Talán kicsit sokat is ad... 

A címre ha rá kattintotok egy dalt fog megnyitni, nekem ez segített az írásban. 

Nektek van bonyolult kapcsolatotok hozzátartozóval? 

Ha igen írjátok meg nyugodtan, azt is kivel s miért alakult ez ki. 

Jó olvasást ebben a borongós tavaszi napon. Illetve szép vasárnapot  és kitartást kívánok nektek a hét mindennapjaihoz. 

 

Redemption

Feladó: egy kétségbeesett

Címzett: Ő

 

When everyone left me for dead

You never gave up, you never quit

I remember the words you said

We can still be good again

 

Kedves címzettem!

   Az igazság az, kezdhetném a levelem azzal mennyi mindent köszönhettem neked, mennyi mindent vittél végre eddig életed során.. Milyen fontos az életed a saját és más emberek számára, de..

Kérlek hunyd be a szemed és hallgass el két percre, higgadj le két percre az összes dühödet engedd el s abban két percben idézz fel mindent… Minden rosszat, kezdve azzal a 2011-es diagnózistól, a 2019 – es diagnózisig, az összes terápiára, amik legyengítettek s engedd meg magadnak, hogy ember legyél s sírj, hibáztass bármit. Tedd meg két percig. Majd nagy levegő, s két perc bömbölés után csukd be a szemed ismét, most pedig gondolj a jó dolgodra. 

A családodra, a férjedre, a lányaidra, barátaidra az anyukádra. Azokra akik szeretnek és mindig melletted álltak s állnának, ha hagynád.

Hagyd magad embernek lenni, bevallani ha gyengébb lettél, ha félsz felfedni mindenki előtt, hiszen emberből vagy. Nem vagyunk tökéletesek, ahogy te sem. Mondunk dolgokat – s merem remélni, amiket mondtál nem gondoltad komolyan - , de ott vagyunk a másiknak. Ott voltál velem az első nagy lélegzet vételem során, az első felsírásomnál, hallgattad a könnyeket ejtett, sírva elalvásaimat, amit az első szívfájdalmam után tettem éjszakákon át. Jobban ismersz, mint néha én magam.. Mindig te voltál a példaképem arra, hogy miként tartsak ki az álmaim, elhatározásaim mellett s küzdjek azon az úton, hogy célba érjek. A kitartás példája mindig TE voltál nekem.. Most pedig feladnád?! Elűznél magad mellől mindenkit, aki szeret? Mit művelsz magaddal?! Miért teszed ezt?!

Borzasztó mérges és csalódott vagyok.. és tehetetlen. Úgy érzem a szívem mérgesen kalapál a helyén, téged leordítanálak, majd rendre intenélek, akár egy ötévest, hogy viselkedj.. de nekem jogom van ehhez?! Jogom van ahhoz, hogy az ÉLETEDRŐL döntsek? Betuszkolhatnálak a kocsiba s elvihetnélek vizsgálatokra, az intézménybe, vagy megdorgálhatlak egyáltalán? Nem fordítva kellene ennek lennie?! Fordítva ment eddig mindig.. minden fordítva történt.. Mindent megoldottunk eddig együtt, mint egy CSALÁD.

Az egészség nem állandó, folyamatosan változó „dolog”, amiért mindenkinek meg kell „küzdenie”, amit eddig mindig tettél. Az utóbbi időben viszont egyre ingerültebb, kötekedővé, hirtelen haragúvá  váltál. Hiába kérünk engedd el a felesleges vitákat, dolgokat amik ártanak neked mégsem teszed.. Azt hiszed nem foglalkozunk veled, pont ennek az ellenkezője történik.

Nem úgy mutatjuk ki azt  foglalkozunk veled, hogy körül rajongunk, de attól még fontos vagy mindannyiunk számára.

Látom rajtad, hogy zuhansz lefelé a lejtőn, minden napod egyre kilátástalanabb s talán nem látod már magad felé a jövőt. Szeretnék segíteni, hogy ne törj össze. Azért tanultam a segítség nyújtást mindent, hogy neked aki fontos nekem mindig ott legyek és segíthessek. Te voltál aki rá mutattál, mi is lehetnék és motiváltál, hogy az legyek ami most vagyok. Bár olyan a mai helyzet, amilyen sosem bánom meg, amit elkezdtem egy dolgot ki nem álhatok, ha rajtad nem tudok segíteni. Segítenék, ha mondanád mi a baj, mi fáj, mi nem jó, mi az ami bánt? Micsoda? Mondd el, beszéljük meg.

Behunyom a szemem s próbálok szép dolgokra gondolni, mély levegő beszív – kifúj..

 Szép dolgok: közös nyaralások – amiken később megannyi vicces sztorival gazdagodtunk, mik mosolyt csaltak az arcainkra - , amikor sokáig tünetmentes s boldog voltál, amikor pont ezért te váltál példaképemmé s többé nem Rihanna hangját irigyeltem – s akartam olyanná vállni, mint ő - , hanem olyan kitartó akartam lenni, mint amilyen kitartóan küzdöttél te a betegségeddel. 

Annyi dolog van, ami megnyugtatna, a madarak csicsergése tavasszal az eső utáni friss levegő illat. Annyi dolog van az ÉLETBEN, amiért ezt kellene választanod s küzdened kellene…

Próbálom összeszedni magam, békülni a helyzettel, de olyan mintha a fogamat húznák ki helyéről s még érzéstelenítésnek Lidocain-t sem kapnék. Mondják, minden rendben, pár perc és kész vagyunk, én közben zokogok, akár egy óvodás a kétségbeeséstől, félelemtől és a mellkasomat szorító fájdalomtól, de a lószart sem vagyunk kész, egy fenét nem hogy kész lennénk még most kezdődik a nagy buli, az első felvonás és hol van még az utolsó?!

Honnan tudnám mit tartogat a jövő? A sajátomat sem, a tiéd  sem, egyikünk jövőét sem tudom és nem is látom. Magunk alakítjuk, ennyit tudok / gondolok/ hiszem, és nem szeretném hogy a mélybe zuhanva tennéd meg, majd vesznél el egy sötét verembe.

Ha lehetne egyetlen egy kérésem feléd, hagyd magad embernek láttatni. Ne akarj mindig mártírként küzdeni mindenért, mindenkiért miközben magad miatt NEM akarsz már küzdeni. Merj segítséget kérni, kimondani a nem frankót. Emberből vagyunk, nekem is van gyenge pillanatom – mostanában több is - , neked is lehet.

Kívánom neked, hogy legyen minden jó az életedben, tudj újra boldog lenni önfeledten. Azt hogy ismét engedd közel magad mellé, akiknek fontos vagy (reményeim szerint ők is számodra fontosak).

  Kívánom neked, ismét lásd meg az életben a szép dolgokat, akár a kismadarak tavasz reggeli csicsergését, az éjszakai csillagos égbolt szépségét, a lányaid ölelésének szépségét, ami öleléseket sokszor nem azért adnak, mert akarnak valamit hanem azért mert VAGY nekik.

Sokszor nem is tudnád mennyire rettegtek, tartottak attól mi lesz, ha nem tudják azt kimondani neked többé: ANYA.

Kívánom neked találd meg az élet szépségét, találj ismét rá a kitartás szikrájára és küzdj tovább magad miatt s a szeretteid miatt is.

Szeretteid miatt is akik szeretnek, mindazok ellenére, hogy néha mennyire elviselhetetlenek a mindennapok…

Ne felejtsd el sose: vannak, akik szeretnek.

Lehunyom a szemem ismét egy nagy kilégzés, sötétség és elrepítenem magam oda, ahol ismét „jók leszünk”, mosolygok 3 percet – mert arra most nagy szükségem van, pont ezért nem két perc - , majd mosolygok mert próbálok  bízni abban ismét leszünk jók.

Reménykedem benne ismét leszünk jók, lesz jó még minden és nem adod fel.

xx L.

2024.04.04.  

Célok, amiket év elején kiötlöttem

 Sziasztok!

Az igazság az, hogy nagyon eltűntem az utóbbi időben. 

Nem szeretném abbahagyni a blog írását, annak ellenére, hogy nem igazán vagyok aktív mostanában. Nagyon sok minden összecsúszott, régen talán említettem, hogy munkahelyet váltottam, suliba iratkoztam, tanulok és mellette dolgozom is. A szabadidőm nagy részét a tanulás mellett a családommal , párommal, barátaimmal és a kutyusommal töltött idő teszi ki. Az utóbbi pár hónapban pedig mindezt megfűszerezte a vizsga parám is.. Szóval most minden is összejött..

Amellett ötlethiányban is szenvedek, leírok valamit, amiről azt gondolom tetszik, két másodperc múlva kitörlöm, mert már nem tetszik s örökösen átírom az adott részt..

Természetesen vannak sztorik, amik jobban a szívemhez nőttek, amiket, ha időm enged írom, alakítom, formálok - ilyen például, a Hófehérek - . Amikor anno elkezdtem itt irka-fírkálni  (mert az igazából nem volt nagy írás, csak egy összetákolt, gyorsított Fanfiction) , akkor még nem igazán voltak elképzeléseim történetekkel kapcsolatban. Nagyon sokat alakítottak rajtam azok a történetek, amiket itt Bloggeren olvashattam, különböző stílusban író blogger társaim munkásságai, igényességei. Általuk változtam én is és mai napig imádok olvasni, írni, vagy a Photoshoppal szerkeszteni. Az igazság az, hogy nem tudom itt hagyni ezt a platformot. Nem olvassák sokan az írásaim, nem vagyok egy ismert blogger, de engem nem ez érdekel. Persze örülök, ha érdeklik az embereket az írásaim, de úgy gondolom első körben a magunk "szórakoztatása" miatt írunk itt történeteket. Kevés olyan sztorim van, ami mint gondolom a szívemhez nőtt, de azt a párat szabadidőmben írok, vagy ha sérelem ért kiírom magamból (jegyzetek között, itt a bejegyzéseknél nem egy ilyen található) , de sok mindent nem osztok meg egyből.  Változok.. 

Vannak fontossági sorrendjeim, s a valódi életem a munka, iskola és a szociális élet elveszi a legtöbb időm.. Tudom mindenkinek arra van ideje, amire szán.. 

Erre az évre két fontos dolgot (illetve hármat) tűztem ki:

1. Elvégezni az Aneszteziológiai szakasszisztensi képzést, kemény fedelest kapni. Elvégre ebben dolgozom és ezért váltottam, szeretem a műtői teamet, a munkatársaimat (még  ha néha olyanok is, amilyenek) és érdekel ez a munka. Ez most egy nagyon nagy célom. 

2. Beadni  a jelentkezésem felső oktatásba. Mert miért ne, ha már visszaültem tanulni?

3. A saját lábamra állni és összeköltözni a párommal.

Erre az évre ez a 3 dolog, ami tervem. Mellette szeretnék írni is, mivel koncert beszámolót is tudnék hozni, kisebb írásokat és a történeteimet is toldozom foltozóm.. Reméljük  a legjobbakat

Mindenesetre megnyugtatóm azokat, akik még nyomon követik a ténykedésem itt, hogy ilyen könnyen nem tűnök el innen. 

Egyszer csak jelentkezek, addig is puszil mindenkit:

    

Sorozatajánló: A jeges élet

 Sziasztok!

Ma egy kicsit más bejegyzéssel jelentkezem számotokra. Bár nem tűntem el teljes mértékben, kissé mégis inaktív vagyok a bloggal. Nagyon sok mindent ígértem, szeretném is őket teljesíteni - és remélem fogom is - viszont ha annyi időm volna, mint amennyit beszélni tudok, akkor régen átúsztam volna a Balatont. Nagyon szeretnék írni, főleg az első Hófehérek részt, ami már pár mondat híjján tényleg kész, viszont mostanában az írás helyett a sorozatok voltak porondon.. Igen, utálom a tv-t - több a reklám, kevesebb az engem érdeklő műsor, későn mennek s én fáradt vagyok, etc.- . Úgyhogy most egy szerintem jó pár ember által ismert sorozatot hoztam: A jeges életet.

Őszintén szólva távol áll tőlem a sport mindenféléje / fajtája, na de ez a sorozat... Hát eleinte nem is tudom melyik platformon keresgéltem új "áldozat" után s ráleltem erre a csodára. Annyira megszerettem és úgy nézném még! Jelentem elég friss a hatása és ez alatt írok most, de sosem voltam elfogult, ha sorozatról volt szó!

Szóval kezdjünk is bele miről is írom most eme bejegyzésem:

   A jeges élet 

Megjelenés éve:  2020.

Évadok száma: 1. 

Részek száma: 10 rész

Szereplők: Kaya Scodelario , Evan Roderick, Willow Shields, January Jones, Will Kemp

Korhatár: 16+

Fülszöveg: Egy tehetséges műkorcsolyázó nehezen találja az egyensúlyt a szerelem, család és törékeny mentális egészsége között, miközben győzelmi esélyei szertefoszlani látszanak.

Értékelés: ♡ ♡ ♡ ♡ ♡

Miért is ajánlom ? :

Nagyon - nagyon ódzkodtam ettől a sorozattól, mert megvallom sosem néztem még semmiféle sportot - kivéve lovas sport - tévén. A jég meg én különösen nem vagyunk nagy barátok, mivel életemben nem léptem jégre, pláne korcsolyában és nem sport miatt. Szóval ha esetleg kipróbálnám első dolgom az lenne, hogy egy hatalmas nagyot taknyálnék, miden valószínűséggel. Na de ezek a skacok, akik játszották a szerepüket, annyira tudtak, és a ruháik, meg a szerepük, meg minden annyira jó volt nézni! Kat szerepe különösen jó volt, főleg, ahogy bemutatta a mindennapjait, azt ahogy küzd a belső démonaival, hogy jobb ember lehessen. Ahogy tesz az álmaiért s megmutatja egy esés után nem szabad feladni, fel kell kelni! Justin eleinte tuskó volt számomra, talán ha ennél lassabban alakítják ki a karakter személyét - később ismerem meg a miérteket- ki is lőttem volna x-el a sorozatot. Eleinte igazi p*cs - nek gondoltam, akivel minden második személyként találkozni a való életben, majd ahogy később betekintést adtak a múltjába, illetve a lelki világába , érzelmeibe egyre szerethetőbbé  vált, mondhatni kedvenccé. Ott van még az edzőjük Dasha az orosz nő, annyira aranyos az akcentusa, na meg az "én megmondtam"  hozzáállása, mégis óvó tyúkanyóssága. Számomra persze volt negatív karakter is, de ezzel együtt vált idei egyik kedvenccé ez a sorozat. Eddig nem értettem, hogy lehet rajongva űzni egy sportot, na de ezek után kezdem kapizsgálni.   Ami pedig Kat és Justin közötti kapcsolatot illeti nagyon nagy izgalmat és érdeklődést hozott pár percig az én unalmas napjaimba.. Valamint az emberek közötti bonyolult kapcsolatokat, mint a családi drámák, baráti viták, testvéri rivalizálás, más versenyzőkkel való versenygési láz annyira jól visszaadta a sorozat, hogy kár lett volna kihagyni. Egyet sajnálok, de nagyon hogy nem folytatják.. És most jönne a reklámokból hallott és ismert kérdésem: DE MIÉRT??!

Köszönöm, ha elolvastad , őszintén szólva sosem voltam tökéletesen jó kritika és ajánló írásban, de merem remélni, hogy egy-két embernek felkelti a figyelmét, ha pedig elnyeri a tetszéseteket  
ITT megtalálhatod a részeket magyarul. 

Ha esetleg volna olyan sorozat, ami neked igazán nagy kedvenc ne habozz oszd meg velem mi a címe és miért szereted esetleg még azt is írd le hány részes, szívesen meglesem. 

De ha ezt a sorozatot láttad, akkor nyugodtan írd le a véleményed A jeges élettel kapcsolatban, hiszen ahány ember annyi fajta ízlés. :)

További szép estét és jó hétvégét kíván nektek: 

Az életem vége

Halihó! 

Cím: Az életem vége

Kategória: Vers

Besorolás: egyperces, elgondolkodtató

Terjedelem: 44 szó

Kórhatár: ?

Ki dönti el meddig élünk?

 Meddig tart itt földi létünk?

 Mennyit érnek a megélt éveink?

 Hasznosak voltak - e az átélt napjaink?

 Lesznek kik megsiratnak minket?

 Lesznek kik küzdenek értünk, míg élnek?  

Ki mondja ki vége az egésznek, s ki sír értünk ha vége?

 

Ma ezt a kis versikét szerettem volna veletek megosztani. Nagyon régen írtam ezt, egy kicsit szomorú napom után. Olyan elgondolkodtató. Sokszor van, hogy még az orvostudomány sem tud mindenkit megmenteni, hiába kerül közel a szívünkhöz egy - egy beteg, de olyankor is (mint minden másik betegnél) meg kell adni a végső búcsú tiszteletét. Sajnos a teljes történetre már nem emlékszem, hogy mi is történt aznap, de azt tudom, hogy akkor abban a helyzetben éjszaka b..mi jól esett kiírnom. Megkönnyebbült a lelkem ezáltal. Nektek vannak olyan gondolataitok, hogy vajon létezik -e élet a halál után? Csak én volnék ilyen eszement, hogy ezt gondolom? 

Ti hogy vélekedtek a halálról? Tudom ez is egy kényes téma, de minden más vallás más, ahogy az emberek is másképp vélekednek róla.

Kíváncsian várom véleményeiteket, ahogy  a versről is úgy a témáról is egyaránt. 

----

Egyébként mostanában eléggé eltűntem, még Új éves köszöntő bejegyzéssel sem érkeztem.. Kicsit rosszul osztom be még mindig az időm, s nem jött össze a meló meg az ünnepek között úgy a blogolás, ahogy szeretném. Viszont írom a Hófehérek Első részét, kint van könyv formájában Wattpadon is a sztori. 

Szóval idők kérdése és lehet jövőhéten ide hozom az Első részt. :)

Addig is ölel titeket:

Cat